Vékonybél

Vékonybél – a gyomorból a gyomorkapun (pylorus) át a táplálék a vékonybél első szakaszába, a nyombélbe (duodenum) jut akkora adagokban, hogy a vékonybél azt meg tudja emészteni.

A vékonybél az emésztőrendszerünk kb. 5-7 méteres szakasza, ahol végbemegy az emésztés és a felszívódás. A vékonybélben történő emésztést még két szervünk, a májés a hasnyálmirigyáltal termelt nedvek és enzimek segítik. A nyombélbe a hasnyálmirigyből enzimek, a májból és az epehólyagból epe jut. Az emésztő enzimeknek és az epének is nagy szerepe van az emésztésben, a felszívásban, és a lúgos pH kialakításában, amely szükséges az enzimek működéséhez. A vékonybél perisztaltikus mozgásokkal az béltartalmat továbbítja és elkeveri, valamint a bélnedvek hozzákeverésével segíti az emésztést és a felszívást.

A vékonybél nyálkahártyája a duodenum első pár centiméternyi részének (bulbus) kivételével, redőkkel, kis kinövésekkel (bolyhokkal) valamint egészen kis kinövésekkel (mikrobolyhokkal) borított. A bolyhok és a mikrobolyhok növelik a vékonybél felületét (ez kb. 400 m2 alapterület), így a tápanyagok nagyobb felületen szívódhatnak fel. Ez a szervezetünk legnagyobb immunszerve is egyben.

A vékonybél duodenumot követő része a jejunum és az ileum. A vékonybél ezen részei felelősek a zsírok, ásványi anyagok és más tápanyagok felszívásáért. A perisztaltika keverő mozdulatai a felszívódást segítik elő, azáltal, hogy a chymus nagyobb felületen találkozik a redőkkel, bolyhokkal és mikrobolyhokkal. A vékonybél falának érellátása gazdag, az erek a felszívott tápanyagokat a májkapu vénán (a véna portae) keresztül a májba szállítják.

A fehérjék emésztése már a gyomorban megkezdődik, de az emésztésük fő helye a vékonybél. A hasnyálmirigyés a vékonybél által termelt enzimek végzik a bontást. A tripszin és a kimotripszin egyre kisebb szakaszokra bontják a fehérjéket, egészen a fehérjék építőkövéig: az aminosavakig.
A szénhidrátok emésztése már a szájüregben megkezdődik, a vékonybélben pedig az emésztetlen keményítők bontása fejeződik be, a már megkezdett szénhidrátokkal együtt. A szénhidrát emésztés végtermékei az egyszerű cukrok: fruktóz, glükóz, galaktóz.

A zsírok emésztésének a helye a vékonybél. Itt a hasnyálmirigy, illetve a bél által termelt zsírbontó enzimek (lipázok) fejtik ki hatásukat. Megemésztésükhöz azonban szükség van a máj által előállított epére, amely a zsírcseppeket kisebb cseppekké bontja (emulgeálja). Az így megnövelt felületen a lipáz már könnyebben bontja a zsírokat.

A bélfalak nyálkát választanak ki, ami síkosítja a béltartalmat, valamint vizet, ami segít a megemésztett anyagok feloldását. A béltartalom konzisztenciája a vékonybélen való áthaladás során folyamatosan változik. A duodenumban a táplálék lúgos pH-n, hasnyálmirigy-enzimekkel és a savasságot csökkentő epével keveredik. A megtett 7 méter során a tápanyagok és a folyadék nagy része visszaszívódik, és körülbelül 1 liter folyadék a jut el a vastagbélbe.