Hogyan zajlik a Helicobacter teszt?

Nagyon fontos kérdés, hogy a Helicobacter pylori baktérium kimutatható-e a fekélybetegben, mivel a kórokozó jelenléte vagy hiánya a kezelés módját jelentősen befolyásolja. Az alábbiakban részletesen foglalkozunk a kimutatás módszereivel.

Invazív módszerek

Invazív módszerek alatt a gyomortükrözés során vett szövetmintából való Helicobacter pylori-meghatározásokat értjük.

1. Gyors ureázteszt: a vizsgálatok lényege, hogy a kivett szövetmintát ureumot tartalmazó folyadékba vagy kocsonyás gélbe helyezzük, melyben a baktérium ureáz enzimének hatására az ureum elbomlik. Ezt egy sárgáról vörösre változó színreakció teszi láthatóvá. A teszt eredménye 2-24 órán belül leolvasható. A vizsgálat hátránya, hogy a gyárilag készített tesztek drágák, kevés kórokozó jelenlétekor hamis negatív eredményt, más, szintén ureáz enzimet termelő baktérium esetén hamis pozitív eredményt adhat. A teszt érzékenysége, ill. találati aránya 90 % feletti. Elterjedten használt módszer.
2. Szövettan: A gyomornyálkahártyából vett mintákból készült metszeteken a Helicobacter pylori különböző speciális festésekkel nagy biztonsággal kimutatható. Magyarországon a baktérium kimutatására jelenleg ez a legelterjedtebb módszer. Hátránya, hogy a különleges festési eljárások szintén drágák.
3. Tenyésztés, antibiotikum-rezisztencia-vizsgálat: A Helycobacter pylorit talán legbiztosabban, a szövetminta tenyésztéses vizsgálata mutatja ki. Másik nagy előnye, hogy a baktérium antibiotikum-érzékenységi vizsgálata alapján az egyes antibiotikumokra rezisztens törzsek kimutathatóak, így célzott, egyéb antibiotikus kezelési kombinációval a baktérium kiirthatóvá válik.
   A tenyésztés hátrányai: a szállítás nehézsége (speciális szállító táptalaj) és az eszközigényesség, mivel a baktérium csak 5 % szén-dioxid-tartalmú környezetben tenyészthető.
4. PCR-technika: polimeráz-láncreakcióval a Helicobacter pylori szinte 100 %-osan kimutatható a vett szövetmintából vagy gyomornedvből, ill. nem invazív módszerként székletből és a nyálból is. A módszert, bonyolultsága és drágasága miatt, csak tudományos vizsgálatoknál használják.

Nem invazív módszerek

1. Szerológiai vizsgálatok: a Helicobacter pylori ellen termelt ellenanyagok kimutatására szolgáló módszer, melyet a beteg vérsavójából határoznak meg. Vannak olyan gyorstesztek, melyek az ujjbegyből vett egy csepp vérből néhány perc alatt eredményt adnak. A hagyományosan levett vérmintából a vizsgálat laboratóriumi körülmények között is elvégezhető.
   A vizsgálat alkalmas a szűrésre. A vizsgálat eredményét a vérvétel után gyorsan megtudhatjuk.
   A vizsgálat azonban, sajnos, nem alkalmas arra, hogy a baktérium kiirtását célzó gyógyszeres kezelés eredményességét lemérjük. Ennek oka az, hogy ez egy közvetett vizsgálat. A Helicobacter pylori kiírtása után a vérkeringésben levő ellenanyagok mennyisége csak lassan csökken, kb. hat hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy ne kapjunk álpozitív eredményt.
   Alkalmazhatók már olyan vizsgálati módszerek, amelyek a nyálból való ellenanyag meghatározására szolgálnak. Magyarországon ezeket főként gyermekkorban szűrővizsgálatként, ill. a betegség elterjedtségének lakossági felmérésére használják.
2. C13-urea-kilégzési teszt: Néhány éve kifejlesztett, nem invazív vizsgálati módszer. C13- (nem sugárzó) vagy C14- (sugárzó) izotóppal jelzett ureumot iszik a beteg, majd a gyomrában lévő ureázenzimmel rendelkező Helicobacter pylori az ureumot ammóniára és bikarbonátra bontja. A bikarbonátból a szénatom izotóppal jelzett szén-dioxid keletkezik, mely a keringéssel a tüdőbe kerül, innen a kilélegzett levegővel távozik. Az így kapott levegőmintából a nem sugárzó (nem radioaktív) C13-izotópot tömeg-spektrofotométerrel, a sugárzó (radioaktív) C14-izotópot pedig szcintillációs számlálóval tudjuk kimutatni.
   A C13- (nem sugárzó) izotóppal jelzett vizsgálat az elterjedtebb, ezt a vizsgálatot gyermekeknél és terhes anyáknál is el lehet végezni. A radioaktív-izotópos módszer kevésbé elterjedt, pedig a sugárterhelése egy röntgenvizsgálat sugárterhelésének csak ezredrésze. A vizsgálat nagy előnye, hogy a betegnek semmiféle kellemetlenséget nem okoz, másrészt az eredmény a vizsgálat után (24-48 óra) a szerológiai vizsgálattal ellentétben az aktuálisan fennálló állapotról tájékoztat. A C14-urea kilégzési tesztet az Endomedix budapesti és miskolci gasztroenterológiai központjában végezzük el, a vizsgálat többi központunkban való aktuális elérhetőségéről kérdezze kollégáinkat.

A C13-ura vizsgálat menete

Különösebb előkészület nem szükséges, a vizsgálat előtt 6 órával már nem szabad enni, inni. A tudományos vizsgálatok adatai szerint a savelválasztást gátló gyógyszerek (ilyenek a H2-receptorblokkolók és protonpumpagátlók) befolyásolhatják az eredményt, ezért az ilyen gyógyszer szedését – 5-7 nappal a vizsgálat előtt a vizsgálatig – függesszük fel (bevonószerek és antacidák alkalmazása lehetséges).

A vizsgálat zsírdús tej vagy 100 %-os narancslé (2 dl) elfogyasztásával kezdődik. Ezután 5 perc elteltével történik az úgynevezett alapmintavétel, melynek során szívószállal 2-3 normál kémcsőbe kell belefújnunk úgy, hogy a kémcső fala párás legyen. Másik módszernél a kémcső helyett kis, körülbelül fél-egy liter űrtartalmú lezárt zacskóba, tömlőbe kell fújni. A kémcsöveket vagy tömlőket ezután ismét lezárjuk.

5 perc múlva citromsavval kevert vízbe vagy sima csapvízbe keverik a C13-mal jelzett ureumot, és ezt kell a betegnek meginnia. Ennek a körülbelül két és fél deciliter mennyiségű folyadéknak különösebb íze nincs, ha citromsavval keverik, kicsit savanyú.

A folyadék elfogyasztása után 2-3 percre le kell feküdni, először az egyik, majd a másik oldalra, hasra és hanyatt kell fordulni, hogy a folyadék a gyomor egész felületével érintkezni tudjon. 30 perccel később kell a következő levegőmintákat levenni, a fújást az előzőhöz hasonlóan végezzük el.

A mintákat kis kartondobozba csomagolva, postán küldik el a mérőkészülékkel rendelkező laboratóriumba, ahonnan a kapacitás, távolság függvényében általában 1-3 nap alatt kaphatjuk meg az eredményt. A vizsgálat nagy előnye, hogy a beteget nem kell elküldeni a vizsgálatot végző laboratóriumba, a helyi szakrendelésen, háziorvosi rendelőben vagy akár a beteg lakásán is elvégezhető. A vizsgálat mind szűrésre, mind a kezelés sikerességének lemérésére, mind hosszabb távú utánkövetésre alkalmas.

Idézet orvosigazgatónk, Dr. Takáts Alajos: Tudnivalók a fekélybetegségről című betegoktató könyvéből(Springer Kiadó, 1998). A szerző aktualizáló kiegészítéseivel.